Varázsmancsok – Kapcsolódás. Fejlődés. Közös élmény.

A Varázsmancsok számomra abból a meggyőződésből született, hogy az ember és az állat találkozása megfelelő szakmai keretek között különleges lehetőséget teremthet a kapcsolódásra, a tanulásra, a fejlődésre és a közös élményszerzésre.

Lakos Judit vagyok, szakvizsgázott gyógypedagógus, mesterpedagógus, állatasszisztált foglalkozásvezető és képzésszervező. Munkámban a gyógypedagógiai szemlélet, az élményalapú tanulás és az állatasszisztált intervenció kapcsolódik össze. Gyermekekkel, felnőttekkel és idősekkel egyaránt olyan helyzetek kialakítására törekszem, amelyekben az állat jelenléte nem önmagáért való, hanem egy tudatosan megtervezett pedagógiai, fejlesztő vagy támogató folyamat része.

A Varázsmancsok szemléletének egyik legfontosabb alapja, hogy az állat nem eszköz, nem jutalom és nem díszlet. Érző, saját szükségletekkel, határokkal és választásokkal rendelkező résztvevője az intervenciónak. Ezért számomra az állat jólléte nem egy külön ellenőrzőpont a foglalkozás végén, hanem már a tervezés pillanatától meghatározza azt, hogyan, milyen hosszan és milyen szerepben kapcsolódhat be a közös munkába.

Az állatasszisztált intervencióban rejlő lehetőséget éppen abban látom, hogy az állat jelenléte olyan helyzeteket teremthet, amelyek más módon talán nem, vagy egészen másképpen születnének meg. Egy mozdulat, egy választás, egy közösen megtett út, egy megfigyelt viselkedés vagy akár az állat pihenése is kiindulópontja lehet a gondolkodásnak, a kommunikációnak, a mozgásnak, a tanulásnak vagy az önmagunkra és egymásra irányuló figyelemnek.

Szakmaiság, amelyben az élménynek is helye van

Hiszek abban, hogy a fejlődéshez nem feltétlenül kell mindig feladathelyzetet teremtenünk. A játék, a kíváncsiság, a felfedezés és az együtt átélt pillanatok önmagukban is olyan közeget hozhatnak létre, amelyben könnyebb próbálkozni, kérdezni, hibázni, újrakezdeni és sikerélményhez jutni.

Ezért a Varázsmancsokban az élményalapúság nem a szakmaiság helyett jelenik meg, hanem annak részeként. Egy játék mögött mindig ott van a cél, a tudatos tervezés, a differenciálás lehetősége és annak átgondolása, hogy az adott helyzet mit jelent a résztvevő ember és mit jelent az állat számára.

Különösen fontos számomra az egyéni utak tisztelete. Nem minden gyermek szeretne azonnal közel kerülni egy állathoz, nem minden résztvevőnek ugyanaz jelenti a biztonságot, és nem minden helyzetben a közvetlen kontaktus a cél. A megfigyelés, a távolabbról történő bekapcsolódás, a választás lehetősége vagy akár a "most nem" kimondása ugyanolyan értékes része lehet a folyamatnak.

Ebből a szemléletből született a Varázsmancsok

A Varázsmancsok szakmai anyagai és kiadványai azért készülnek, hogy gyakorlatban is használható kapaszkodót adjanak az állatasszisztált intervenciók tervezéséhez. Nem merev recepteket szeretnék adni, hiszen nincs két teljesen egyforma csoport, résztvevő, cél vagy állat.

Olyan ötleteket, játékokat és szakmai szempontokat gyűjtök és dolgozok ki, amelyek továbbgondolhatók, alakíthatók és a saját helyzethez igazíthatók. A foglalkozásvezető szakmai tudása és a felvezető állatra irányuló folyamatos figyelme együtt teszi lehetővé, hogy egy ötletből valóban jó állatasszisztált helyzet szülessen.

A Varázsmancsok neve mögött ezért számomra nem egyszerűen feladatok vagy kiadványok állnak. Egy olyan szakmai szemléletet szeretnék képviselni, amelyben az ember fejlődése, az állat jólléte és a közöttük létrejövő kapcsolat egyaránt érték.